|
|
Szilágyi
András kerékpáros lapja
Néhány kerékpártúrám rövid leírásával és a későbbiek során
készített fényképeivel
kívánok ösztönözni minden fiatalt és kevésbé fiatalt,
hogy póbálja ki a suhogó küllők hangját,
a lélegzetelállító panorámát a hágókról vagy a hágókra kapaszkodva és
azt a megkönnyebbülést és örömöt, amit egy hágó leküzdése
okoz.
Kattitnts a képbe a
nagyításához és a linkre a képek megjelenítéséhez
!!!
Col
des
Montets hágóról (1462m) kilátás a Mont Blanc-ra
De egyben a hágókról való önfeledt száguldás féktelen örömét is
felidézem, mint
amikor az Astana kamionját a Zoncolan-ról lefelé - igaz egy
éles kanyarban - de diadalittasan leelőzöm 58
évesen......
|
Hogyan
kezdődött ?
1949-ben megszületésemtől
1962-ig nem sok említésre méltó
esemény történt.
De ebben a szünidőben, mint minden
nyáron Ecseren a nagyszüleimnél nyaraltam.
Unokatestvérem Magdi, aki három hónappal volt
fiatalabb nálam, már évek óta
kerékpározott a faluban.
Jól emlékszem még ma is: nagyon meleg dél volt, senki nem
mutatkozott, így a
fészerből kihoztam egyet a sok kerékpár
közül és kitoltam az utcára. Felültem
rá, pontosabban a váz alatt elkezdtem hajtani...
és egyenesen a szemben lévő árokban
kötöttem ki.
Szerencsére az ijedségen kívül semmi
bajom nem történt. Így újra " nyeregbe
"
pattanhattam.
Ezzel kezdődött a több száz ezer kilométeres
kerékpározásom története.
|
Hamarosan kértem szüleimtől
egy kerékpárt.
Ezt a tipust akkoriban egyszerűen orosz biciglinek nevezték.
Nehéz, de stabil járgány volt.
Rögvest tanulmányoztam az akkor otthon fellehető
térképeket.
Máris Ceglédig merészkedtem a 4-es úton. De csak amíg a házakat
megláttam, utána
gyorsan visszafordultam, félve nehogy ne tudjak időben visszaérni.
Mivel már korábban a barátoknál pld.
Ferencz Gyuszi pingpongoztunk, valahogy egyesületbe kerültem.
A fárasztó edzésekről késő este értem haza és
édesanyám aggódott miattam, mert 10 percet kellett a villamostól hazáig
gyalogolnom. Egy ötletem
támadt.
Így azzal fordultam szüleimhez: lemondok az asztaliteniszezésről, ha
kapok egy versenykerékpárt. Gyorsan kinéztem
egy használt "Bianchi "gyönyörű piros kerékpárt.
Most senki se gondolja, hogy eredeti olasz volt, de akkor ez engem
egyáltalán nem is érdekelt, még a fejemben sem fordult meg, hogy nem
lehet eredeti.
Persze akkor már tudtam az Újpesti Dózsa klubcímét.
El is mentem volna a Margithíd budai hídfőjéhez, de valahogy lekéstem
az edzést.
Szégyeltem visszamenni, igy a következő klub a BVSC Garai téri műhelye volt.
Mivel volt biciglim, azonnal felvettek.
Két teljes serdülő és két junior évet végighajtottam.
Igencsak átlagos képességű voltam, semmi eredménnyel. De amikor az
érettségire való felkészülés helyett már a felnőtt
válogatottal is 15-20 km is végigszenvedtem, jobb formába kerültem.
Így egy 100 km-es Budapest Bajnokságon egy 10 főnél kisebb
szökevény csoportból -a Naszályon léptünk meg- a célszalagot meglátva
összeszedtem minden
erőmet - főleg
bátorságomat- és megnyitottam a hajrát.
Fülöp Józsi persze kivárt és a Mohácsit is lehajrázva megnyerte a
bajnokságot .
Így lettem hamadik és egyben junior magyar válogatott.
Persze a gyenge színvonalunkra hivatkozva -gondolom a
pénzhiány miatt is - nem kerültünk ki
Konstancába (Románia ).
Patyi bácsit nem lehetett aznap lefogni, fel-alá
szaladgált a vesenyzők és edzők közöt és azt hajtogatta:
az első ötben három BVSC-és !!! Néhai Legner Laci barátom is bent volt az
szökevény
csoportban, velem ellentétben alaposan kivéve részét a vezetésekből.
Néhány 100 km-es országúti csapatversenyt is megnyertünk, a
negyedik tag Ferenczi Gyuszi volt, aki azóta
szintén örökre itthagyott bennünket. Volt, hogy a célban a
csapattársaink szedtek le a nyeregből,
nehogy szégyenszemre elessünk.
A többit a "pályafutásomból " nem érdemes említeni.
1968 májusában akkor már a Tipográfia felnőtt versenyzőjeként ledtam a "szerelést " részben
a sportorvos
tanácsára (magas vérnyomás).
Legner Laci barátommal akkor azt terveztük, mielőtt
ő is leadja a szerelést a Patyi bácsinak, hogy a
Kárpátokon keresztül a Fekete tengerre megyünk,
de a romániai kötelező napi rendőrségi
bejelentkezés elriasztott bennünket.
Akkor azt hittem a kerékpártól végleg
búcsút vettem. 
Szerencsére nem így történt !
Már
az NDK-ban is gyakran azzal jártam munkába és kisebb utakra.
Így történt, hogy több használt Diamant kerékpárom is van.
Az egyikkel járok időnként
"munkába" ami legalább 40 éves, a túrakerékpárom is majdnem húsz éves .
Új Neuzer Wirlwind 1.0 kerékpárom
Egy (nyugat)német barátom rábeszéltem
1999-ben,
hogy egy 900 km-es túrát tegyünk Ceasescu
Romániájában.
818 m volt a legmagasabb hágó Săcel (Izaszacsal)
és
Năsăud (Naszód) közötti Setref hágó (818 m), miután egy
nappal korábban a 587 m-es Huta
hágót
Negreşti-Oaş (Avasfelsőfalu) és Tecea ( Técső ) között megmásztuk.
Május végén felérve félmesztelenül a hágóra, volt időm
gyönyörködni a
Radnai és Máramarosi havasok valóban hófödte csúcsaiban.
Az azt követő lejtmenet, " száguldás " a festői völgyben megalapozta a
hágók iránti szeretetem és tiszteletem.
 
61 évesen 2000 km tekerés
után eljutottam a a Pireneusok királyához a
Col du Tourmalet-hoz (2115m ) is !!
A baloldali menüben csak azok a túrák szerepelnek, ahol fényképeztem.
A képek a szövegben lévő linkekre
való klikkeléssel nyithatók meg.
Jó szórakozást !
Jó hátszelet,,jó kerekezést !
http://citycentreapartments.hu Vendégház Budapest
belvárosában
Kedvezmény csoportoknak ( 90 fõig ), diákoknak,gyermekeknek,online
foglalásra, hosszú távú bérletre és természetesen kerékpárral
érkezőknek!.
Budapest
Hotels
|
