Kerékpártúra a 2012.VIII.2-tól VIII.19-ig Gúziában(Georgia) és Örményországban a magyar hadifoglyok és kényszermunkára (malenykij robot) erhurcoltak emlékére

A képek megjelenítéséhez kattintson a linkre, a kép nagyításához pedig a képbe !


1962-ben, későn 13 évesen tanultam meg kerékpározni magamtól. De azóta nem is igen hagytam abba.
Újra komolyabban mintegy 10 éve kezdtem el bringázni. Azóta számtalan túrán vettem részt. Részletesebben : http://kerekparos62.hu/.
Miért éppen Grúziába terveztem ezt a túrát ?
Édesapámat és a háromszázezer magyar civil malenykij robotost vagy ahogy magukat annak idején nevezték " hadifoglyot " hurcoltak el a szovjetek Szovjetúnióba. Az emléküknek szentelve 2012-ben 65 évvel édesapám hazatérése után álmom megvalósult .
Szerettem volna felkutatni az egykori táborok helyét, talán néhány szemtanúval beszélni.
A túrát úgy állítottam össze, hogy Törökország és visszafelé Görögország és Bulgária területén néhány útba eső challenge BIG hegyi célt (pld. hágóra, ski központhoz való feltekerés) is teljesítek.
Tendürek hágó 2644 m 4 km-re az iráni határtól , boldogan a hágótetőn,mert a nagy zivart éppen megúsztam
Mire beraktam a kerékpárt a kocsiba, már szakadt az addig csak szemerkélő eső. Így sajnos itt nem pillanthattam meg az Ararátot.

A településnevek kiejtése: teljesen magyar kiejtés szerinti írást használtam. Tehát, ha ck vagy kh szerepel, akkor mindkét hang külön ejtendő. Az s az magyar s-ként ejtendő.
I. rész
A varázslatos Szvanétia
I.nap: VIII.2. Szarpi(török-grúz határ)-Batumi-Kobulet-Poti helyi idő szerint 15.50 óra Magyarországhoz képest két órával később van.
indulás Grúziából (Sarpi=Szárpi) a török határ mellől ~80 km
Az első grúz templom Jellemző, hogy mindkét ország a határokon új templomokat illetve mecseteket épített.

    

       a túra kiindulási pontja :Szarpi a török-grúz határon     Batumi, bazár                              Fekete-tenger         házigazdám a Morozov házaspár  

Nagy hőségben és hátszéllel kezdtem a túrát. Az első km-en georgiai Szt András emlékműve várt. A mellette lévő vízesésben önfeledten fürdőző nem éppen gyerekekkel együtt. Már az első néhány km-en megismertem az első számú útakadályt ezekben az országokban: a "szent" teheneket, akik még a kamionok dudálására sem mozdultak el a záróvonalról.
Batumiban igazi ázsiai hangulat fogadott. Számomra úgy tünt , hogy a városi közlekedés mikrobuszai ötletszerűen, de mindig az út közepén fékeztek be előttem. Kénytelen voltam felvenni a versenyt velük, mert különben folyamatosan leszorítottak.
A városból kiérve a terep ugyan sík volt, ennek ellenére néhány rövid, de meredek húzódással. A nagy hőségen kívül a kocsik folyamatos dudálása is fárasztó volt. Mindkettő végigkisért a túra során.
Potiban a szoba kiadó táblának megörültem. Meg is szálltam itt 15 Lari-ért( 2100 Ft). Egyszerű kis házikó volt,csak egy kis szobából állt. A zuhanyzó az udvaron, napenergiával "fűtött" meleg vízzel.Több ilyen kis egység volt a telken. Éppen örmény és grúz vendégekkel. A Morozov orosz házaspár nem hagyta el a házát az orosz-grúz háború után sem, mint számos szomszéd. Gyerekeiket továbbra is oroszul nevelték. Kedves, barátságos házigazdámmal lementünk a 150 m-re lévő Fekete-tenger partjára.
A házigazda segítségével (őrizte az irataim és pénzem) úsztam is néhány percet a kitűnő vízben. Addig ő a tengerparton gereblyézte össze az uszadékot. Érdekesség, hogy itt nem sárga homokos volt a part, hanem erősen szürke. Szerinte az andezit kőzettől.




     

                   
   fügefa árnyékában is kellemes a pihenés              informátoraim             vizet kértem, de mogyorót és szíves fogadtatást is kaptam   grúz írásjel gyakorlat  


II. nap  VIII.3.   Poti-Zugdigi- Dzvari-~.110 km
Szokás szerint korán indultam. Rengeteg folyót kereszteztem túrám során. Ez Georgia legynagyobb folyója a Rioni. Újabb emlékmű. Georgiai írásjel gyakorlat az emlékműnél. Hársfasor szovjet időkből itt maradt, még közlekedő vasúti szerelvénnyel. Grúzia legfontosabb főútján egy talicskással osztoztunk az úttesten,aki vidáman tette dolgát. Khetai családi ház és utca kép
A következő pihenőmnél is csatlakoztak hozzám a helyiek egy kis beszélgetésre. Itt derült ki, egy kivi ültetvény így néz ki, ami az árnyas fasor mögött terült el.
Majd először pillantottam meg a Kaukázus hegyláncát. .Végül az Enguri folyó vögyét is elértem. Azt feltételezem, hogy édesapám ebben a folyóvölgyben építette az utat 34 hónapon át.
Nagyon lassan haladtam a hosszú emelkedőn és a nagy melegben. Közben a tartalék vizem is már régen elfogyott. Érdeklődésemre felvilágosítottak, hogy néhány km után lesz forrás. Ezek gyakran úgy néztek ki, hogy egy műanyag csövön folyott a tiszta, jobbára hideg víz. Meg is találtam egy kerítésen belül. Láttam egy lányt a nagy füves térségen. Utólag kiderült, hogy egy ukrán autóstoppos fiatal pár. A sátruk már állt a kunyhó takarásában. Eszembe ötlött, hogy a követségen kifejezettem óvott a grúz tisztviselő Szvanétiától." Not safe, do not go there ".Nem biztoságos, nem menjek oda. Így azonnal megkérdeztem táborozhatok-e velük együtt? Azt követően este elbeszélgettünk.

      

                         szabad strand                              először látom meg az Enguri folyót                        az emelkedőt is elértem                 első szvanét őrtorony         



III. nap     VIII.4.: Khaisi- Mesztia~90 km
Éjjel még a közeli kőbánya kutyáján kívül látogatók érkeztek, de csak a forráshoz jöttek. Persze ezt én eleinte nem tudtam. Izgultam is mi lesz... Hiszen a követségi ember szavai a fülemben csengtek.
Az esti eső után gyorsan szedelődzködtem. Ők később keltek fel, mert a teherutók úgyis később közlekednek mint én. Átemeltem a kerékpárt a kerítésen. A csomagom is felszereltem. Csak amikor elindultam, vettem észre a hátsókerék defektem. Miközben szereltem az út túloldalán, megált egy motoros röviddel utána egy autó. Német ENSZ megfigyelők voltak. Kérdeztem is a motorostól, hogy Mesztia után milyen lesz az út. Mert ez még egy éves sem volt, így alig volt komolyabb úthiba. Azonnal rávágta "off road". Ő még nem járta teljesen végig, de a 120 km-es szakasz semmi jóval nem kecsegtet, vettem ki a szavaiból. A kocsiban ülő sofőr egyszer csak a magyar zászlót látván néhány szót magyarul is szólt. Kolozsvári volt, valószínűleg német, mert a német megfigyelőkkel együtt dolgozott.




           


Dzsvári víztározó néhány fényképe  foglyok által épített útat ellepi a víztározó vize,de itt kibukkant a vízből  számtalan ilyen patak táplája a folyót


Hosszan kanyargott az országút a víztározó mellett. Egy méhésszel elbeszélgettem. Ő mondta, hogy a hadifoglyok által épített utat már nagy részt ellepte a tározó vize.


                    

az első híd,amin az Enguri felett átkeltem   apa lányával boltjuk előtt.Újabb információt szereztem patakok egymás után   Szvanétia hegyei


A Kaukázus első sötét alagútja. Ezek a hegyek várnak a megmászásukra. Hála istennek a grúz irásjelek alá az angol átírást is feltüntették, legalább is az ország nyugati felén.


                     

                       Szvipi falu látképe                          a forrás tábla mindig felvidított     a csúcsok 4000 m felé magasodnak           az első alagút 

     

          ez az igazi Szvanétia                   csúcsok 5000 métert közelítik                                  Latali őrtornya                hazafelé tartó tehenek

Lassacskán elértem azt a részt,amit az ENSZ megfigyelők a legszebb tájnak jeleztek, Szvanétia belső részét ca.20-30 km-re Mesztia előtt. Lataliban a temető alatt húzódott az országút. Éppen valakit sirattak. Nem álltam le fényképezni, de az szép énekszó mélyen megérintett. A dombról az egész faluban jól lehetett hallani, pedig ezek a hegyi falvakban a házak nagyon szétszórtan épülnek.
Minden reggel és este ez a kép fogadja a látogatót: vánszorgó tehenek. Közel a ma esti cél:Mesztia

     

  kaukázusi vén ember a háza előtt          útikalauzom lányával és unokájával      Mesztia néhány őrtornya a Liberty Bankkal az előtérben   Mesztia egy település része reggel a kertkapuból nézve

Ezzel az öreggel is röviden szót váltottam. Akkor nyugodott meg, amikor kérdésére, hogy barátok várnak-e rám Mesztiában, igennel válaszoltam.
Talán nem is olyan régen, a biztonság mégsem ilyen jó volt, mint manapság ?
Egyébként amikor arra a gyakori kérdésre , hogy jön-e még valaki utánam, nemmel válaszoltam, mindenütt nagyon csodálkoztak.
Még este szállásadóm tanácsára megpróbáltam a vulkanizálót felkeresni a defektes gumik miatt, de a konténere már a sötétben zárva volt.
De legalább a városka több részén csoportokban álló kivilágított őrtornyokat láthattam. A rendőrautó meg is állt. Megkérdezte, van-e szállásom, minden rendben van-e. Mondtam, hogy a vulkanizálót kerestem.Azt tanácsolták menjek vissza és keltsem fel.
Feltűnően sok európai és amerikai túrista volt a városban. Mióta repülőtere és aszfaltozott útja van, rohamosan megnövekedett a túristák száma,világosított fel házigazdám.
Persze őt is kikérdeztem a munkatáborokkal kapcsolatban. Nem lett volna szabad Sztálin nevét megemlítenem,mert azonnal reagált rá. Sokkal gonoszabb emberek is voltak a vezetésben pld. Beria. Tudni kell, hogy Sztálin Goriban, Grúzia középső részén született. Bár Beria is Kutaiszi mellett Grúziában.

IV. nap     VIII.5.: Mesztia-Usguli-Csazsasi- Zagar-hágó 2636 m~65 km
Másnap reggel segített nekem szállásadóm a szerelésben. Két defektes gumit megragasztottam. De a váltó bowden kiakadt. Ketten gyorsabban tettük helyre.
Tervezi, hogy hitelt vesz fel és kibővíti a házát vendégháznak. Vagy húsz zsák cement már a folyosón hevert.
A ház, ahol megszálltam. Az utcáról így nézett ki. Mesztia egyik része a távolból
A kapaszkodást megkezdtem Usguli felé.Az aszfalt már az út elején eltünk. De egyszer csak egy kis hegyi folyó keresztezte az utat. Láttam, hogy a kocsik átmennek rajta. Mivel nem találtam más utat, megpróbáltam keresztülhajtani. 2/3-ad részig jutottam. Utána beleborultam a hideg vízbe. Mire a jobb lábam , amin a kerékpár feküdt, kiszabadult a pedál patentjából, az orromban és a fülemben is víz folyott. Kievickéltem. A jobb könyököm rettenetesen bedagadt és vérzett. De nem törött el. Felmértem a veszteséget:: napszemüveg és egy literes palack tartalék vízzel. Utána megnéztem közelebbről a helyet, ahol elestem. Ezekből a hegyekből érkezett a folyó.


     

                       Mesztia útjain                               fürdés a folyóban                                        szárítkozás                                              mikrobusz átkelése

A következő kis település hangulata feledtette a kényszerű fürdőzést.

               

                  off road                              Szvanétia igazi arca                        első hágó Szvanétiában                                  észt csapat

Enguri folyó
Továbbra is nagy hőségben kerekeztem. Ennek a forrásnak nagyon megörültem. Borjúápolás a hegyekben. Majdnem minden falu előtt kereszt fogadott. Ez előtt a falu előtt, még a grúz zászlót és őrtoronyot is fényképezhettem.

             

    Saját Wass Albert regényhez fényképezett illusztrációim:    tárnicsos rét      uzsonnázóhely      első hágó Szvanétiában          Enguri völgye

Enguri szakadékai. Fél lépés a folyó! Ez valakinek már "sikerült". De megfontolandó.

       

                                                                                                                     Enguri szakadékai  

A szurdok mégis folytatódott. Az út egyre durvább lett. A táj egyre szebb. Azt hittem itt a hágó tető. De a folyó még mindig közelben kanyargott.

.           

  a bokor felfogott a szakadékba esés elől   UNESCO listás Csazsasi      legkegyetlenebb szakasz, a cipőtalpon lévő vas patent miatt még tolni is alig tudtam

Miután egy izraeli túrista hölgy magyarul szólított meg a zászló láttán. Elárulta, hogy a férje kárpátaljai származású. Igazán csak ő beszél magyarul. Ebből erőt merítettem. Iparkodtam a felhők láttam gyorsabban előre jutni. Közben rettenetesen nyikorgott valami. A láncra tippeltem, gondoltam a sok poros út szakasz, majd a pocsolyák és patakok kikészítették. azon drukkoltam, hogy Kutaiszig, az első városig kitartson.

    

 Kaukázus gerince    néhány esés után, többször tolni kényszerültem    gerinccel szembeni hegyoldalak  rettenetes "úton" 70 km-re a következő falutól 

rettenetes "úton".Néhány jeeppel találkoztam, akik megálltam. Izraeli túristák voltak.
Végül elértem a Zagar hágó tetejét (2636 m).Kezdődött a lejtmenet. Igyekeztem, mert fegnyegető felhők tornyosultak. Újabb gond: elkopott a fékbetétem, alig fogott a fékem. Nagy izgalmamban csak később jutott eszembe, hogy lehet rajta állítani. Hirtelen be is sötétedett. Éppen találtam a folyó két ága között egy kis száraz részt, ahol gyorsan felvertem a sátram.
Éjfél körül jött a zivatar. Attól tartottam, hogy a közelben nincs semmi fém, csak a kerékpárom. Nehogy belevágjon a villám. Meg sem találtak volna az eldugott helyen 2300 m magasban.

       

               Kaukázus gerince                 rettenetes úton ereszkedve                 karnyújtásnyira az ötezres csúcsok         sátorhelyem       az egyedüli tábla 78 km-en


V. nap     VIII.6.: Lentekhi-Cageri-Ckaltubo-~120 km


Egyetlen tábla volt a 70 km-es szakaszon. De annál több, legalább 50-60 ilyen és pocsolyás víztócsa és rengeteg kisebb patak. De mellékfolyók is. A patakokon egyszerübben lehet átkerekezni, mert látni a medrüket. De a tócsák alattomosak. Egyik barnában igen csak " megfürödtem".
Alig álltam meg és rendeztem a csomagom stb. megint jött a két motoros. Az ő teljesítményük sem semmi. Ha a meredek, vizes, köves szakaszon elesnek, nincs az az ember, aki felállítja a motort. Még a kerékpárral is gondom volt, bár szerencsére lefelé nem estem el.

.     

         elsodort híd                      egy munkás próbált egy gépet beindítani              egyetlen tábla 70 km-es szakaszon                                      ukrán csapat          

          

szárítkozás uzsonnaidő alatt   újabb patakok     csendélet a Kaukázusban           útépítésbe cseppentem Chenickali folyó, ahová vízi erőművel terveznek


Mintegy 35 km keresztül a sok vízátfolyás miatt nem mért semmit sem a kerékpár computerem. Nem csoda, hogy a fékbetéteim már alig fogtak, így szokásomtól eltérően valóban lassan ereszkedtem a rossz úton.
Végre elértem Lentekhit. Onnan már aszfaltozott út vezetett tovább. Megünnepeltem az ivókútnál édességet és élelmet vásároltam a boltban. Ilyen üzletet nem láttam már egy napja.
Közben olajat próbáltam szerezni. Egy fiatal srác, beszélt keveset angolul. Haza is vezetett, ahol valamilyen fáradtolajat kaptam. Bekentem a láncot és a váltót. Csak azt követően jöttem rá, hogy a lánc miatti aggodalmam megalapozatlan volt. A nyikorgás oka a cipő talpon lévő patent kikopása volt. Ahogy a köves, murvás,sziklás úton toltam a kerékpárt, az egyébként is régi patentek kikoptak. Tehát egy fenyegető veszély elhárult. Gondoltam is a hadifoglyokra, hány ilyen helyzetben lehettek a három év alatt ?
El is tértem az útvonaltól a fékek miatt, pedig Tkvibuliba rövidebb úton mehettem volna. Útólag kiderült, egy szakasz új aszfalttal borított!
De be kellett mennem a városba, Kutaisziba szervizt keresni. De előtte még Ckaltuboban keresgélés után megtaláltam a drága szálloda közelében az olcsóbb motelt, ahol készséggel adtak reggel 6.30-kor is reggelit.
Ezzel elbúcsúztam Szvanétiától izgalommal vártam mire jutok másnap kerékpár javítás ügyében a városban.

A túra leírás folytatásához kattintson a
Grúzia igazi arca linkre

vissza a főoldalra