Kerékpártúra Észak-Erdélyben 1989-ben

                      

Több mint 20 év telt el a kerékpártúra után, ez számos szempontból másként emlékeztet a megtörténtekre.
Franz-Josef Stuke (nyugat)német barátom rábeszéltem, hogy egy valódi különlegességre : kerékpáron barangoljunk be Erdélyt még Ceauşescu  regnálása idején.

Napokkal előtte vasúton feladtuk a kerékpárokat Biharkeresztesig.
Ott aludtunk és másnap reggel indultunk. Amikor megálltam az ABC előtt és mondtam, hogy most alaposan bevásárolok, nagyon csodálkozott, csak a fejét fogta. Kenyér felvágott, sajt stb.
Később ezeknek nagy hasznát vettük, mert a kis falvakban gyakran még a bolt sem volt nyitva, nem beszélve az "árúkészletről ".
Nagyváradnak csak a külvárosát érintettük,mert azonnal északnak fordult utunk.
Biharpüspöki (Episcopia Bihorului),Bihar (Biharia), Paptamási (Tămăşeu ), Biharfélegyháza , Jankafalva, Kágya,Székelyhíd          (Săcueni) , Margitta (Marghita ). Itt a kempingben szálltunk meg. De még este kipróbáltuk a félig megtöltött termálmedencét a termálfürdőben.
Második nap
Érszőlős, Csány után kitérőt tettem Sződdemeternek (Săuca ), ahol megkerestem Kölcsey Ferenc szülőházát.
Tasnád (Tăşnad) Nagykároly (Carei ) felé fordultunk ( Căvaş )-nál letértünk Érmindszent (Ady Endre ) felé. Megtekintettük a múzeumot, majd  Nagykároly városa után a Majtényi sík mellett haladva Szatmárnémetit (Satu Mare) néztük meg futólag, majd a kempingben aludtunk.
Harmadik nap
Sárköz (Livada) után a főútról a Kányaháza  melletti víztározót megnéztük, mely már akkoriban is kis üdülőtelep benyomását keltette. Bikszádfürdő után visszatértünk a főútra kapaszkodva az első- 587 m magas- hágónkra a Huta-ra.
Legurultunk a Técsőre (Tecea Mic= Kis Técső, mert az igazi Técső az ukrán oldalon a Tisza jobb partján fekszik), ahol megpillantottam a Tiszát. A túlparton gyerekek fürödtek. Áthallatszott magyar nyelvű beszédük. Nagyon meglepődtem, mert ilyenről az iskolában alig hallottunk, hogy ennyi magyar él ezen a tájon.
Szaploncára(Săpinţa) érve láttuk az út mellett szövő, fonó, gyapjút festő románokat. nagy élmény volt !
Persze nem hagytuk ki a "vidám temető" megtekintését sem.
A fejfákon talán egyedülállóan a világon színes festmények mutatják vidám szöveg kiséretében az elhunyt életének jellegzetességét, szakmáját egy sajátos epizódot az életéből. Az itt látható képeket pld. a juhászt később vettem fel, de a hangulatot pld. a szeretőt tartó asszony hűen tükrözik.

         

Máramarossziget már akkor is elnyerte tetszésem. Különösen a piac hangulata ragadott meg.
Onnan az Iza völgyében fatemplomokat néztünk meg, melyek között  4-500 évesek is voltak  pld. Ieud templomát
Izsaszacsal (Săcel ) faluban délnek  a 818 m magas Setref (Şetref) hágónak fordultunk.
Gyönyörű napsütésben hamar félmeztelenre vetkőzve kapaszkodtam felfelé. Közbe gyakran hátra és oldalra pillantottam, mert a Radnai és Máramarosi Havasok hófödte csúcsai szikráztak a napsütésben.
A hosszú lejtmenet változatos szép völgyben Naszádba vezetett. Útközben azért frissítettünk is. Ahol a foglalt ( ?) szálló helyett a Kis-Szamos (Someş)partján vertük fel sátrainkat.
Negyedik nap
Dés (Dej) főterén az utunk során eddig még nem látunk cukrászdát. Most az első utnkba került cukrászda külső asztalánál figyeltük a kisváros meglepően élénk forgalmát.
Szamosújvárott egy kempingben aludtunk. Kolozsvárnak tartó országúton elvált utunk, mert Franz barátom Kolozsvárott a német múzeumot  nézte meg, én meg Székre(Sic)  kerekeztem a mellékúton. Onnan pedig földúton át a hegyen Boncidára(Bonţida). Ahol a kastély siralmas állapotban fogadott na és a cigánygyerekek hada.
A múzeum előtt találkoztunk és mentünk Zilah felé Bács, Vista érintésével. Ott elhagytuk a főutat és Gorbón át Egeresnek(Aghireşu)  indultunk. Még  Egeres előtt felvertük a sátrunk az országút mellett és ott aludtunk.
Ötödik nap
Egeresben a kora reggel sorban állók megkérdezésére a válasz úgy hangzott: reggel sorban állunk a tejjegyért. Majd délután kettőkor visszajövünk, hogy még egyszer sorban állhassunk most már a tejért.
Ez már Kalotaszeg vidéke.
Jegenye után Franz egy defektet szerelt, majd felkapaszkodtunk a főútra. Kőrösfő felé folytattuk utunk.  A lejtőn Bánffyhunyad (Huedin) felé elkapott az eső, majd megszálltunk a városka szállodájában.

Másnap tanúi lehettünk libaterelgetésnek az Almás patak völgyében. Ilyen kopjafákat találtunk a temetőben.
Meszes hágó után gyorsan beértünk Zilahra (Zalău). Szilágysomlyó (Şimleu Silvanei) után Bagos(Boghiş) kempingjében aludtunk.
Hatodik nap
A következő nap kopasz, szeles Szes (Muntele Seş) hegységen keltünk át. Keresztül hajtottunk Élesden, majd Örvénd és Telegd között a legelőn vertük fel sátrunkat.
Hetedik nap
Az utolsó nap simán telt el a terepviszonyoknak megfelelőn.Végül csak Szolnokig jutottunk el.
Franz nem volt hajlandó még 100 km lekerekezni.
Így 1000 km helyett 900 km-es túránk Szolnok vasútállomásán ért szerencsésen véget.


vissza a főoldalra