| Kerékpártúrám Kárpátaljára az Ukrajnai Kárpátokban a Keleti-Beszkidekben Kerékpártúrára indultam Záhonyból 2006.X.24-én délben és 27-én este már vissza is tértem Záhonyba.  Ungvári korzó 2006.október 24-én reggel 5 körül felkeltem a frissen vásárolt " Citroen Berlingo " kipróbáltam a magyar-ukrán határig Záhonyig hajtottam. Így éltem meg a napfelkeltét. az M 3-ason. Találtam egy autójavítót, ahol a vadonatúj kocsim biztonságosan leparkoltam, átöltöztem és felpakoltam a csomagot a kerékpártúrára. 12 óra körül indultam kellemes napsütésben és gond nélkül keltem át a határon, bár miután hallották a határőrök, hogy az Uzsóki hágóra ( Uzhotskij pereval 858 m ) készülök, hiányolták a kerékpáron a hóláncot. De azért kegyesen továbbengedtek. Nyugateurópai minőségű autóúton kerekeztem egy órát Ungvárig. Váltottam hrivnyát, néhány szórólapot szétosztottam, majd keresésére indultam egy olyan újságkiadónak, ahol álláshirdetést adhattam fel. Közben rábukkantam a néhány magyarul beszélgető idős asszonyra a sétáló utcában . Az Ung(Uzh) folyó hídján is átkeltem. Megtaláltam a bolyongásom során Petőfi szobrát is. Később a várhoz felvezető utat is megleltem,ahol fényképet készítettem a szemben álló egyetem jogi karáról is.   Ungvárt (Uzhgorod ) hamarosan a XII. századi Nevicke várromát pillatottam meg. Este a Velikij Berezsnyij(Velikiy Berzniy) vasutállomásán kaptam motelszobát. Mindössze 5 perc esőt fogtam ki az úton, amit kedvenc Balaton szelet készletem csökkentésére és egy alma elfogyasztására használtam ki meghúzodva a helyi iskola főbejáratában. Második nap Másnap reggel korai indulást terveztem, mert nem tudtam pontosan, hol találok éjszakai szállást. Sátrat nem vittem magammal, igy a szállodákra vagy panziókra voltam utalva. Lehet, hogy 120 kmt is kell hajtanom a hegyekben. Ezért reggel 8-kor már talpon voltam és még keményebbre próbáltam a gumikat felfújni. Sajnos ügyetlenségem miatt a szelep elvált a gumitól és ki kellett cserélnem egy belső gumit. Így értékes 40 percet veszítettem.. Az Ung völgyében a korai, ködös reggel így. festett. Kilátás az Ung (Uzh) folyóra félórás bringázás után ezen a fagyos reggelen. Azon morfondíroztam ezen a fogvacogtató reggelen,milyen jól esne egy forró teás reggeli egy panzióban. Az internetről emlékeztem, hogy a közelben van a Vadvirág panzió, amelyet magyarul találtam meg a világhálón keresgélésem során. Meg is pillantottam a magyar nyelvű táblát az országúton. Befordultam az Ung hídján és rövid ,de meredek kapaszkodó után megérkeztem a síterepekhez. Örömömre hamarosan megtaláltam a panziót , ahonnan ez a kilátás tárult elém a síterepek felé. Csak a kapuban derült ki, hogy karbantartás miatt ( fűtés) zárva tart. Végül egy régi házban kialakított kocsmaszerű helyiségben fogyasztottam el a teám, amelynek melegét az összes ujjammal őriztem az utolsó cseppig. Nyilvánvalóan ez volt az egyetlen ilyen hely, ahol a helyi munkások, akik az ( út) építkezéseken dolgoztak, rendszeresen betértek. Egy kis rohanás következett a fagyos reggelen. Felmelegedni csak a hamarosan elkezdődő emelkedőn tudtam, ahol később a nap is kisütött. Miután legyűrtem a kanyargó szerpentint és elértem a 858 m-es hágót, nem volt bátorságom a II. világháborús betonból készült tankcsapdákat lefényképezni a katonai ellenőrző pont környékén. Ukrajnában még számos helyen látni a szovjet időkből itt felejtődött ellenörző pontokat. Munkács előtt évekkel ezelőtt kellemetlen meglepetésben volt részem a helyi rendőrökkel. Hosszas alkudozás után félvagyonnyi büntetést faragtam le néhány ezer forintnak megfelelő hrivnyára, de már addigra a parancsnokuk feladta és tüntetőleg az ellenörző pont másik oldalára vagy 150 m-re elvonult. Ezután egy meglepetés ért, mert már örültem volna a lefelészáguldásnak, de helyette egy kiterjedt fennsíkon találtam magam, ahol megreggeliztem. Majd élvezhettem a Kárpátok panorámáját 40 km-en keresztül .   Most jött el az a kellemes része a túrának,amikor felkapaszkodtál egy emelkedőre, majd 50/55km/h-ás sebességgel gurultál Lemberg (Lviv ) felé. Ez sokszor ismétlődött, amibe annyira belefeledkeztem, hogy a kis leágazást el is szalasztottam. Turkába érve, szomorúan konstatáltam, hogy most fel kell kapaszkodnom azokra a lejtőkre, amelyeket úgy élveztem lefelégurulva. A Kárpátok gerincével párhuzamos első völgyben, kis hegyi falvakon hajtottam keresztül. A legemlékezetesebb élményem volt, amint egy Verhje nevű falu határában lévő legelőn tehén nyúzását láthattam. Röviden beszélgettem az alkalmi hentessel, aki láthatóan korábban már beletemetkezett a helyi vodka kostolásába, így könnyen cseh bringásnak nézett. Végül is a nem éppen barátságosan induló beszélgetés után jóbarátként váltunk el- miután nemzetiségem és uticélom tisztáztam. Az autóút elérésekor nem volt már lelkierőm a régi országút felé menni, mert tudtam, hogy csak sötétben érhettem volna el a régi Vereckei hágót. Azonkívül fogalmam sem volt, hogy hol szállhatok meg. Egyébként az igazi történelmi Vereckei hágón már kétszer is jártam kocsival évekkel ezelőtt. Röviddel besötétedés előtt ezt a kis panziót találtam a Lemberg-Csapi autóút mellett néhány km-re a Vereckei hágó előtt. Harmadik nap Ezen a reggelen nem húztam az időt fényképezgetéssel, mert későn ébredtem. Persze ahhoz képest, hogy 150 km út állt előttem. De még gyorsan készíttettem egy jó kulacsnyi forró teát elvitelre. A nagy igyekezetben alig érzékeltem az enyhe emelkedőt, így jó tempóban korán értem el a "Középső"Vereckei hágót, ahol vándorárúsok bódéi fogadtak. A történelmi hágó egy heggyel keletebbre található, melyet ez a fotó mutat. Az a régi hágó a történelmi Vereckei hágó . Most következett a gyors lejtmenet. Most a kellemesebb szakasz következett sok hegyre fel és lejtőn le, de összességében persze lejtő hát és oldalszéllel. Lejtmenetet jó átlaggal hajtottam. Még egy kamiont is leelőztem, csupán 50 km/h-val ment. Mikor megálltam egy csinos hotel előtt - az ára is hasonló volt- ért utol a kamion, de egyből le is állt, valamit javítani. A teljesítményemből ki kellett ábrándulnom. Tehát nem én voltam a gyors, hanem a kamion alig üzemképes. Mint az Uzsóki hágó felé, most is gyakran kereszteztem egy folyót, ez most a Latorca folyó volt. Miután feladtam a hirdetésem a helyi újságban Szolyva városában (Svalyava), e mellett a helyreállított kolostor mellett hajtottam el, szemben Cyrill és Metod szobra állt. Végülis megérkeztem Munkácsra (Mukachevo), amely a 86 m magas sziklán álló csodálatos váráról ismert nemcsak a magyarok körében.  
Élvezzünk csak a középkor hangulatát: Felső várudvar , amit Zrínyi Ilona védett három éven keresztül. Ez a szobor Zrínyi Ilonát fiával II. Rákóczi Ferenccel ábrázolja, aki a későbbi róla elnevezett Habsburgok elleni szabadságharcnak lett a vezetője és Magyarország fejedelme is egyben. Ezt a Szent Zsófia kápolnát Báthori Zsófia építtette. A várfalak illetve azokon belüli látkép. A vár legfontosabb része a sziklán is vizet adó kút. Az emléktábla Kazinczyt idézi, aki a Habsburgok felvilágosult ellenzője, későbbi nyelvújító volt. Itt raboskodott. A Rákóczi szabadságharc legyőzése után 1711-től a vár katonai táborként, börtönként majd a múlt évszázadban mezőgazdasági iskolaként szolgált. Most múzeum. Amint néhány egyéni látogató között a várban voltam, éppen érkezett egy szervezett buszos ukrán csoport. A másik tábla arra emlékeztet bennünket, hogy a Szent Korona a napóleoni háborúk idején itt lelt biztonságos menedéket. A várban állandó kiállítások vannak : : Kuruc felkelések a kuruc zászlóval Néhány osztrák látogató és helybeliek, akik ukránul, oroszul, németül sőt magyarul is beszéltek a háttérben láthatók. Miután beszédbe elegyedtem velük derült ki, hogy nyilvánvalóan itt születtek, ezért beszélnek annyi nyelvet. Bercsényi gróf , Rákóczi szabadságharcának legendás kapitánya, aki követte fejedelmét Törökországba a száműzetésbe. Károlyi Sándor festménye, aki - míg Rákóczi Lengyelországba sietett támogatást remélve- letette a fegyvert. A Kárpátok látképe a várból. Ezen az úton jöttem Az új városrész látképe . Felső várudvar galériája , ahol a kuruc felkelések kiállítása található. 1847-es Petőfi látogatásra emlékezve. A földszinten néprajzi kiállítás : népviseletek. Rokka Nyíl Szobabelső A táj himzései Szövőszék Kínzókamra mint az ilyen erődítmény szerves része. Ezen a kaptatón érkeztem a várba kerékpárral. 350 km kerekezés után éppen sötétedés előtt érkeztem a műhelyhez, ahonnan a túrát elkezdtem. Kitűnő időben, semmi gondom nem adódott, kivéve a hosszú sprint egy falusi kutyával a Vereckei hágó előtt az egyik faluban. Itt értem el talán sík terepen sebességi rekordomat csomaggal megrakottan ( 40 km/h). Sajnos nem hitelesíthető, mert idegen segítséget vettem igénybe ( harapós kutya). Alig volt forgalom, még a Lemberget Záhonnyal összekötő kitűnő minőségű autóúton sem volt zavaró. El kell mondanom, hogy a mellékutak burkolata is a magyar viszonyoknak megfelelő volt. Azért ez inkább a magyar mellékutakat minősíti. Összefoglalva ez egy olyan nyugodt, csendes térség, ahová visszatérhetek és másoknak is ajánlom. vissza a főoldalra |
|
