Első kerékpártúrám egy nagy kerékpáros körversenyhez a Giro d Italia-hoz 2007-ben


Kocsival indultam Kelet-Tirolba Lienzbe 2007. májusában.

Lienzhez közeledve már láttam a hatalmas zivatarfelhőket. Gyorsan kerestem a városkán kívül egy olcsó kis szállodát, majd fejfájásom miatt lefeküdtem. Mire jó másfél óra múltán felkeltem, nem hittem szememnek, mert az ablakból a szemben lévő hegyek pld. Steinermandl hófehérbe öltöztek.
Eredetileg azt terveztem, hogy másnap kerékpárral feljhatok a Passo di Campologo-ra. Viszont a kerékpáros cipőm otthon felejtettem. Hétfő reggel nyitáskor már  kerékpáros boltokat kerestem fel. A másodikban éppen akció volt, igy kaptam egy nagyon kényelmes cipőt, olcsón !
Így már csak kőrözgettem a kisvárosban szemerkélő eső mellett, a Dráva mindkét partján is, majd felhajtottam a meredek emelkedőn az utolsó hegyihajrá (Bannberg) helyszínére  kb. 1260 m magasra  órákkal a várható befutó előtt.
Körülnéztem a temetőcskében is, az eső már elállt. Később kezdett néha kibújni a nap és Eggenkofert (2590m) akkor már jól láthattam.

               noch_2_km_zur_Bergwertung.jpg             ColdelIzeran2770.jpg           Abfahrt_nach_Bergwertung
                    Giro 2007  keskeny hegyyiutak vezettek fel a                       hegyihajrához: Bannberg 1260m-en                  nedves útburkolatú hajtúkanyarok
Közben tudtam meg a várakozóktól, hogy milyen szerencsém volt, hogy még sem mentem fel a Campolongo-ra.
A Giro történetében először állítottták le a mezőnyt, mindenki felöltözhetett, mert két nap alatt  25 C-ot esett a hőmérséklet, erősen havazott fenn a hágó környékén.
A korábbi 2000-es Giro győztes  Garzelli (piratino : a kis kalóz) később kihasználta a rossz időt, a nedves és keskeny hegyiutakon "elszállt "  vagy 50 mp előnyt harcolva nyerte a hegyihajrát.
Ekkor még 28 km volt hátra.
Az üldözőkben nem volt annyi erő és összetartás, az útviszonyok sem voltak kedvezőek a lefelé száguldásnak, mert este a TV-ben aztán láttam, hogy a Lienz környéki kis körben még egyszer összeszedte magát Garzelli és a szakaszt is egy perc  előnnyel megnyerte.

       Ein_Radler_saust_bergab          Monte_Zoncolan_Blick_zu_Karnischen_Alpen         noch_150m_für_Simoni
          12  hajtűkanyar a Plöckenpass-ról                              hegyibefutó :Monte Zoncolan 1730 m-en                több ezer néző örül Simoni győzelmének

Néhányan még szálligóztak utána, majd a mezőnyt majdnem vezető Bodrogi magyar bajnoki trikóját pillantottam meg.
Másnap átkocsikáztam egy délebbi völgyben fekvő magas csúcsok pld. Zwölferspitz 2593 m szegélyezte Kötschach-Mauthenbe, ahol ebben szép szobakilátással rendelkező családi panzióban szálltam meg.

Onnan indultam másnap reggel 2007.V.30-án  napsütésben Polinik cúcs (2331 m) alatt elhaladva 700 m-ről 1360 m-re a Plöckenpassra. Meglehetősen meredek szakaszok (13 % ) is voltak, melyek igencsak megizzasztottak. De jöttek a hajtűkanyarok lefelé Dél-Tirolban és pillanatok alatt már a völgyben jártam. Bántam is, hogy annyit kellett fékeznem. Hamarosan már újra kapaszkodtam a meredek úton Zoncolan 1730 m (hossz.: 10.1km, szintkülönbség: 1203m, átlagos em. 11.9%, max: 22%) felé.
Rengeteg kerékpáros volt lent a völgyben, de felfelé haladva  fiatal lányversenyzők is elhúztak mellettem.
Végül az utolsó pillanatban értem fel. Gyorsan az út melletti bokrok közé tettem a kerékpárom és futottam a célhoz.  Talán 5 percet vártam, de a hangosbemondó már kommentálta, hogy Di Luca, Piepoli,Cunego és Gilberto Simoni jönnek  20-30 mp-es előnnyel. Hamarosan felbukkantak lent az alsó hajtűkanyarban. Végül Piepoli(Liquigas) átengedte a győzelmet csapattársának,Gilberto Simoni-nak az összetett verseny érdekében, aki ezzel felzárkózhatott a 3. helyre.
Harmadik Andy Schleck.
Bodrogi Lacit persze lefényképeztem, aránylag jó helyen ért célba, pedig  ez volt a királyszakasz helyenként 22 %-os emelkedővel.
Azt  követő felfordulásban, amikor szinte az egész hegy útnak idult a több száz kerékpáros egyszerre a keskeny úton, a hegytetőn nem találtam a kerékpárom. Már a hegyivadászok is keresték, majd lemondtam róla.
Ahogy lefelé ballagtam a katonák kiséretében még egyszer visszanéztem. Akkor jöttem rá, hogy frissen aszfaltozott úton jöttem fel, nem pedig murvával fedett földúton. Akkor leesett a tantus és visszarohantam.
Boldogan találtam meg a bringám sértetlenül rajta egy Liquigas ( az aznapi győztes, Simoni csapatáé ) sapkával !
Ezután egy magam korabeli olasz bringást követtem a tömegben, aki a gyalogosok között csak permesso (szabad ?) kiáltással hajtott át, én meg  grazie tante-vel toldottam meg.
Azután kiszélesedett az út, megkezdődött a gurulóverseny. Rengeteg fiatal kerekes száguldott lefelé. Persze lefelé én is tudtam tartani a tempót, az egyik hajtűkanyarban még az Astana csapat kamionját is leelőztem.
Azután jött a kijózánodás 550-ről újra 1360-ra a 12 hajtűkanyaron "tornanti-n"  át. Aznap 2220 m sszintbségű különemelkedőt küzdöttem le.

Másnap még egy  100 km-es kört terveztem be Kötschen-Mauthenből. Napos időben  az elbűvölő Hermagor városkán  át az 1077m magas Kreuzberg hágóra kapaszkodtam. Itt esett jól a frissítő. A lejtmenetet megint jobban élveztem,majd a Weissensee-hez kanyarodtam jobbra.
Félig körbekarikáztam a tavat, amikor a sétahajó éppen indult.

        Hochwarter_Höhe_im_Obergailtal        Weissensee_Promenadenschiff          Gailbersattel_982m                           Hochwarter Höheim                                                 Weissensee 930 m-en                                                  Gailbergpass 982 m

A Dráva völgyében Oberdrauburgnál kanyarodtam a Gailbergpass felé (982 m ).
Miután leértem Kötschach-Mauthenbe, még fél órával a zárás elött az I.Világháború  hegyi harcairól megdöbbentő kiállítást néztem meg, ahol a Doberdói  frontot is szemléltették.
A kétéves öldöklő harc elért eredménye mintegy 18 km térnyerés a fronton az olaszok részéről,de mindkét fél vesztesége több százezer halott !

                  1915_Stellung_allas.jpg          Brückenbau_ueber_Isonzo          Soldaten_zur_Spitze
                harcálláspont a Dolomitokban 1914-ben                  hídfőépítés az Isonzo folyón                                 hegymászás teljes felszerelésben télen

Miután a hírek szerint újabb esőfront közeledett, másnap elindultam hazafelé.
Csak a Ossiacher See-t kerültem meg bringával meglehetősen borus időben kb 25 km-t  megtéve.                      



         Stuetzpunkt        Stift_Ossiach_Apatsag.jpg        kerekparos_tura_Ossiacher_See
                 támaszpont a Dolomitokban 1914-ben                             Ossiacher Stiftung /Apátság                                   Ossiacher See Karintiában
              

vissza a főoldalra