Kerékpártúra Grúziában
II. rész
Az Grúzai (Georgia) valódi arca kerékpárról nézve

VII.nap: VIII.8. Ckaltubo-Kutaiszi- Zastaponi-Khasuri-130 km
Kutaiszit a 10 km-es úton hamar elértem. Hosszas kérdezősködések után a bazárba kerültem. Első informátorom a műszaki kereskedő volt. Várnom kellett 10 óráig,míg a kerékpár szervizes megérkezett. Addig elbeszélgettünk, kölcsönösen kikérdezve egymást. Vele néhány idősebb kereskedőt is felkerestünk a munkatáborok miatt.
Szerelő munkában.Vettem egy tartalék belsőt is a tartalék fékbetétek mellett. Végül a konténer= kerékpárszerviz tulajdonosa ráadásként adott egy pár fékbetétet pluszban. Elmesélte, hogy az ő nagyapja is dolgozott a Tkvibuli közelében lévő egyik táborban az útépítésen. Ő magyar hadifoglyokról nem hallott a nagyapja elbeszéléseiből csak németekről.
A megszelidült Chkenickáli folyó, a belvárosban. Néhány kocka köves kellemes utcája, főtere. De ennek a forrásnak a nagy hőségben jobban örültem.
A közeli Gelati híres kolostora már a a XII. században elején jelentős egyházi központ volt. Harangtornya egyike a legrégebbieknek Georgiában. Az UNESCO világörökség listáján szerepel 1994 óta.
Újabb informátortól kaptam a hadifoglyokkal kapcsolatos adatokat az árnyas forrásnál összegyűlt teherautó sofőrök közül.
Tkvibuli szállodája, ahová rendőri felvezetéssel érkeztem.
De csak sorrendben. Beérkeztem a városba, tábla sehol, így az új rendőrséggel szemben árnyékban üldögélőktől kértem tájékoztatást. Végül fél órát elbeszélgettem a rendőrökkel. Ott nem veszik annyira szigorúan az egyenruha használatát, csak a pisztolyuk kandikált ki a nadrágjukból hátul derék magasságban. A táborokról, a túrámról és itten és ottani életről beszélgettünk hosszasan.
Olcsó szállást kerestem. Viccesen mondták, hogy Hilton és Marriott között választhatok. Akaratom szerint a "Marriott"-hoz kísért el az egyik autójuk.
A meleg ellenére nagyon megéheztem és az étterem grúz pincérlányát megörökítettem. Tkibuliban városnézés: folyója a Saoni, a bányászváros pályaudvara. A főtérre vezető egyik fasor
Az egykori úttörőház egy helyi hölggyel, aki szabadkozott a lencse elé kerülni. A főtér. A szálloda recepciósát is kérdeztem a munkatárborokról: Ő mondta, hogy a mellette lévő épületben van a katonai kiegészítő parancsnokság. Gyorsan elmentem oda. Egy hölgy és egy úri ember éppen hazafelé indult. Röviden elmondták, hogy német hadifoglyok dolgoztak a háburúban és utána. Bánya aknákat, lakóházakat és távolabb egy hidat építettek. Magyarokról nem tudtak. De Moszkva mellett van a központi archívum, érdeklődjem ott.



  

        főtér                      főtér szállodája              főút mögötti kulisszák      Garry hajnalban készülődik

a Rikoti hágó tető előtt fügefák alatt tekertem a hőségben a Tbiliszi felé vezető főúton. Egyszer csak egy túrakerékpárost pillantottam meg a távolban. Ő is többször visszanézett. Végül megállt és bevárt. Garry McGivern . Másodszor kerüli meg a földet kerékpárral, most ellenkező irányban. Előbb a Rikoti hágó tetőn (996 m, a Kaukázus sarkanytúja, Grúzát osztja két részre kelet és nyugat között) a Rikoti hágó egy 1772 m hosszú alagúton hajtottunk át. Megörültem a tapasztalt túrázónak és kitűnő tempóban hajtottunk lefelé a hágón. Csalódásunkra Khasuri városában nem volt motel, de legalább pénzt váltottam és megtudtam, hogy kb 10 km-re lesz egy motel. Meg is találtuk 25 Lari olcsó árnak számít, nem sokat teketóriáztunk és kivettünk két szobát. Ő fizetett még 5 Larit és a bringát is felvitte az emeleti szobájába. Hamar rájöttünk, hogy a hölgyek nem a szállásból éltek. Az egyértelmű intim közeledést hamar elutasítottuk. Vacsorát is kaptunk, de többre nem vágytunk.


VIII. nap  VIII.9.  Gomi-Gori-Mckheta- Grúz Hadiút -Dzivali-Ananuri ~ 150 km

Másnap már 6-kor indultunk. Garry után tekerve a sebességem igencsak felgyorsult az előző napihoz képest. Nemcsak a hátszélnek és később az autópályának köszönhetően, hanem elsősorban a Garry által diktált tempónak.
Autópálya tábla, az első távolság az örmény-grúz határ. Rábeszélésemre kitérőt tettünk Szamtaviszi székesegyházhoz, amit jelöltek az UNESCO világörökség listájára. A temetőben egy többszörös világbajnok birkózó síremlékét is lefényképeztem. A bejárati kecses torony, székesegyház belső tere Kupola, a harmonikus építésű székesegyház ízléses kőfaragásai felejthetetlen élményt nyújtanak.
Az autópályán a hőségben a gyilkos tempó folytatódott, hogy az elveszített időt visszanyerjük.
Ezek a táblák már nekem szólnak a Grúz Hadiút. Itt a búcsú ideje. Garry tovább tekert az autópályán.

                

  újra autópályán      Szamtaviszi székesegyház   kőfaragásia  Zsinvali víztározó

Zsinvali völgyzárógátja. Hamarosan a vízierőművet már felülnézetben láthattam. Találkoztam egy lengyel bringással. 54. napja volt úton, már nagyon fáradt a 8000 km megtétele után. De milyen messze van még Polska ?? Gyorsan továbbtekert. Még fényképezni sem tudtam. De biztatott a vadkempingezésre. Ő sokszor aludt a sátrában az útszélen.

             

                Zsinvali vítározó, úgy képzeltem el annak idején itt dolozott édesapám      Ananuri vár és templom   Aragvi folyó völgye az épülőfélben lévő erőművel   

A kastély melletti parkolóban érdeklődésem magánszállás után sikeres volt. A ház a nagy kert felől, az utcáról nézve. Innen csak a kis, újabb építésű ház látható. Az Aragvi folyó völgye még a laposabb alsó szakaszon. De az út már a hegyek felé mutat.

IX. nap  VIII.10.  Ananuri-Paszanauri-Gudauri-Kazbegi-orosz határ-Arsa ~ 170 km
Másnap reggel egy svájci lánnyal és fiúval találkoztam. Kazbek régióból jöttek, ahová én tartottam. Elbeszélgettünk címet cseréltünk. Honlapjuk : www.mattscheibe.ch/veloreise Csodálkoztam, hogy téliesen voltak öltözve. Folytattam az új információkkal az utat. Az út szélén helyenként árusok standja állt, patakvölgyek sora következett a hágóig.
A következő forrás köré árusok standjai és kis büfé is települt.
Gyönyörű környezetben épül a következő kis vízi erőmű. Tovább tekertem a hágótető felé, de Gudaurinál egyre borúsabbá vált az ég.
Mire elkezdett csepegni az eső, saslikkal és forró teával kényeztettem magam.



     

            Kereszt-hágó hajtűkanyarja. Mögöttem a vízi erőmű építkezés      panoráma egy kilátóhelyről   a másik kilátó  völgyek, szurdokok grúz pincérlány

Az utolsó néhány kilométeren hiányzott az aszfalt és a kerékpárt is megviselte a terep. De végül is a Grúz Hadiút csúcspontját is elértem grúz neve:Djvaris Ughelt ~ Dzsvarisz hágó. Lefelé a meredek 5 km-es szakaszon ugyanolyan makadám út vezetett. Közben nemcsak a üzemképtelen kamionokat de az útépítés munkagépeit is kerülgetni kellett.

     

            Kereszt-hágó orosz nyelvű jelzőköve      makadám út   Terek folyó  121-es kilométer-tábla  mérges kígyó vagy csak sikló ? Ki tudja azonosítani?

Közeledek a Kazbek régió (Kazbegi Nemzeti Park) központjához. Itt újra találtam őrtornyokat. A Terek folyó partjáról szerettem volna fényképezni. De egy sikló vagy kigyó állta az utam.
A völgy másik oldala is vadregényes



     

            Kazbek 5033 m      Kazbek alatti picknick     családi picknick Kazbek alatt  Terek jobb partja, szemben Kazbekkel

Terek völgye látványos és nem utolsó sorban jó minőségű aszfalttal borított. Hamarosan elértem az orosz határt. Jellemző módon itt is új székesegyház épül. Kíváncsi lennék arra, ki fogja ezt a templomot látogatni? Úgy látszik a politika ott is költi a pénzt...
Az orosz-grúz(georgiai) határt azért kerestem fel,mert állítólag kerékpárral nem engedik át a turistákat. Sajnos ez beigazolódott. Eredetileg a Kaukázust szerettem volna kerékpárral megkerülni. De az abház elszakadás ( orosz-grúz háború) miatt lemondtam róla. Erre a határakadályra nem is számítottam. Bár a lengyel bringás panaszkodott, hogy nem kapott orosz vízumot, pedig kérvényezte!!! Tehát ez lehetett az oka.
       

            Kazbek 5033 m      Kazbek alatti picknick     családi picknick Kazbek alatt  Terek jobb partja, szemben Kazbekkel


De ez a látvány fényképezőgépet kívánt ! Kazbegiben (Sztepáncminda) településen körülnéztem :Kazbegi múzeum, A.Kazbegi író a település szülötte volt. Szobra és emlék temploma. A fényképezőgépem lencséjével másodpercekre bekukkantottam a múzeumba. Néhány népviseletet megörökítettem, amíg az őr szunyókált. A közelben egy guesthouse táblára figyeltem fel. Érdeklődtem egy fiatal hölgynél. Hamarosan kiderült, hogy a férje is ott volt, aki nem beszélt oroszul, mert az édesanyja mosonmagyaróvári. Néhány mondat magyarul is elhangzott. De a felesége nem beszélt magyarul. Mindketten Németországban éltek így, németül hosszasan elbeszélgettünk. A villa, ahogy a guesthouse-t nevezték az ő tulajdona volt. Most csak nyári szabadságukat töltötték itt. De én tovább akartam még jutni, mert másnap még újra meg kellett másznom a Kereszt-hágót és Tbiliszibe jutnom. Arsa településen találtam olcsó magánszállást reggelivel. Kora reggel a szemerkélő esőben csak a tulajdonost sikerült lencse végre kapnom. A háziasszony már a hegyekbe ment fát gyűjteni,miután nekem reggelit adott.


    

 rögtönzött orosz diszkó kereszt háttérrel      Terek folyó jobb partja      vissza a Kereszt-hágóra útjavításokon keresztül     cseppkő szerű képződmények


X. nap  VIII.11.   Arsa-Kereszt-hágó (Dzsvari Ughelt 2395 m)-Ananuri-Mckheta-Tbiliszi ~150 km

A kora reggeli szemerkélő esőben iparkodtam minél hamarabb elérni a hágótetőt. Hamarosan az aszfaltot a makadám út váltotta fel, ezúttal nem porzott mint előző nap. Rengeted orosz rendszámú terepjáró közlekedett.. Az egyikhez oda is mentem, amikor már éppen teljesen beöltöztem az eső ellen. Gondoltam adok egy szórólapot az apartmanokról. A lenyíló ablak mögött egy fekete képű, hatalmas sebhelyes arcú "orosz" fogadott érdeklődéssel. Már korábbi beszélgetések során rájöttem, hogy az egykori Szovjetunióban az orosz területekre települt kaukázusiak látogatnak haza ( Grúziába, de főleg Azerbajdzsánba és Örményországba).
A hágótetőn ez a kép fogadott. Innen még a tegnapi kilátóra is ráláthattam. Az előző napi büfénél két csacsit fényképezhettem volna. De az egyik nagyon csúnya nyílt sebbel sérült volt. Őt nagyon megsajnáltam és lehagytam a képről. Továbbhaladva a Grúz Hadiút egyik legvadregényesebb szegletét örökítettem meg. A hideg esőben tekertem lefelé. Dideregve megálltam az első restaurant táblánál egy teára és saslikra. A Kereszt-hágó felől érkeztem. Ebben az étteremben egy kis vitám támadt a személyzettel, mert átfagyva nem tudtam tolerálni a sasliknak eladott sült szalonnát. Az árcsökkentésre tett javaslatom végül is elfogadták. Ez követően nem is ettem többször saslikot.
Lejjebb érve az eső elállt, gyorsan melegebb is lett. Megálltam vetkőzni, közben néhány virágot majd a víztározóhoz érve egy csata emlékművét fényképeztem.
Egyre elviselhetetlenebb lett a hőség. Újra az autópályán kerestem Dzsvári kolostorát,amit Garrytől való elváláskor nem sikerült megtalálnom. A pazar kilátás a kolostor mellől bekerült az albumba.
A 11 km kerülő megérte, bár a nagy hőségben már a forró vizem is elfogyott. Persze a 100 lépcsőt hiába tettem meg, mert kerékpáros (rövid) nadrág nem elfogadható. Bár Rómában simán beengedtek a Szent Péter Bazilikába...Gyorsan visszamentem a bringához lábmelegítőért. Persze nem a hideg miatt, mert itt is nagy volt a hőség. Kupola, szent kereszt, grúz hivők, ikon, mellékoltár, templom belső, Jézus Krisztus ikonja.

    

 kapcsolat ápolás a hívőkkel vagy eltévelygés ??     Szabadság tér Szt György szobor,városháza,G.Bush elleni merénylet színhelye      Metkhi szobrai     Mtkvari folyó,Narikala erőd

Bejárat kőfaragásai.
Az autópályán nagy forgalomban értem el Tbiliszi belvárosát. Tbiliszi este az Örmény templommal a háttérben. Mtkvari folyó,Narikala erőddel. Metekhi híd szobrai még éjjel. Tbilisziben késő este találtam meg a megfelelő árszintű szállodát. Amikor felvittem a nehéz kerékpárom a csomaggal együtt a csigalépcsőn valami meghúzódott a tüdömben. Napokon keresztül erős fájdalmam volt beszédnél, köhögésnél, tüsszentésnél. Az orrom is alig tudtam kifújni. Amikor az NDK-ban tolmácsként dolgoztam naponta jártam a beteg kollégákkal az orvoshoz. Egyiknek tüdőrepedése (légmell) keletkezett és négy napot a kórházban pihent. A pihenés az egyetlen gyógymódja. Na most erre nekem nem volt lehetőségen. Ezért nagyon óvatosan tettem minden mozdulatot. De az emelkedőkön akkor is kapkodtam a levegőt,ami fájdalmas volt...

XI. nap  VIII.12   Tbiliszi-Marneuli-Szadakhlo (örmény határ)~ km

Reggel azt vettem észre, hogy a csomagtartóm egyik csavarját elveszítettem. Vasárnap kora reggel még a közeli bazárban sem volt élet. Ezért hosszas érdeklődés, keresgélés vagy 12 km tekerés után egy autó szervizre bukkantam, ahol pár perc alatt "helyreállt a rend". Utána már a folyó parton egy páncélozott fekete terepjárókból álló konvoj húzott el mellettem az Elnöki Palota irányába. De hasonló konvojjal Adzsáriában is találkoztam. Pisztolyos testőrök is gyakoriak voltak. Kilátás Mtkvari folyó a gyalogos híd és a függő vasút felé.
Grúz Parlament régi épülete vele szemben a Kasveti templom mellette az egykori orosz kormányzó palotája Csavcsavadze író és Cereteli költő,politikus szobrával. Az épület most iskola. A Rusztaveli főútról nyíló mellékutcák egyike. Operával szemben az örmény származású Petroszján világbajnok sakkozó háza a három nyelvű tábla szerint.
Karvánszeráj, Gia Abesadze sétáló utca, ami a varázslatos Szoloaki városrészen a zsingóga és a Szioni székesegyház mellett át a kénes fürdőkhöz vezet. Ez UNESCO világörökség listáján szerepel.

   

   Opera épülete      Gorgaszali király szobra                   Gorgaszali tér, a Citadellával(Narikala erőd) ,

A Gorgaszali téren fényképezés közben valaki megszólított. Örömmel láttam Nicole-t és Timont, két svájci kerékpárost. 150 m-re már a fürdőnegyed csodálható meg.

      

   templom a dombtetőn  Kénes fürdők      fürdő kupolák        fürdőházak

A felirat fürdő negyedben,a hol a nagy felújítás zajlik.

    

   Templom a dombtetőn   mecset  táblajáték,Törökországban,Grúziába és Örményországban is ilyesmit játszottak   fürdőnegyed             mecset melletti minaret ,

Búcsú kép Tbiliszi elővárosáról. Iszonyú hőségben és az enyhe emelkedőn nagyon lassan haladtam. De végül elértem Marneuli városkát, ahol már a lakosság zöme azeri nemzetiségű. Később az örmény határ felé haladva egy új mecsetet is láttam. A határ előtt az azerik által lakott országrészben gránátalma-fát fényképeztem.
A határ előtt még találtam egy motelt. Pompás kilátás a szobából. Mivel korán érkeztem, még a szokatlanabbnál is korábban terveztem a felkelést. Ez a döntés másnap reggel hibásnak bizonyult.


Továbblépés Örményország,Adzsária,Grúzia(Georgia) túraszakaszra (III. szakasz).

vissza a Grúzia-Örményország túra első oldalára Szvanétiába

vissza a főoldalra